A férfiakat nagyon nehéz lehet meggyőzni arról, hogy változtassák meg a véleményüket valamivel kapcsolatban, ezért sokszor a legkönnyebb, ha egyszerűen feladjuk a próbálkozásokat. De persze nem akkor, ha a család új háziállatáról van szó. Ilyen esetekben ugyanis a végsőkig ki kell tartani, és olykor bizony még a férfiak minden tiltakozása ellenére is haza kell hozni a kutyát vagy a cicát a házhoz. Meg lehet persze, hogy pár hétig vagy hónapig haragudni fognak, de higgyétek el: utána az állat legnagyobb pajtásaivá válnak…
Három napja még vitáztunk, hogy lesz-e macska vagy sem. Most meg ezt a képet kaptam a férjemtől…
Hölgyeim és uraim, íme a “nem kutyabarát” édesapám, és Loxley…
“A macskák teljesen haszontalanok. Az egerek ellen ott a ragasztók!”
A “Nem akarok macskát látni ebben a házba” fázisnak vége, most ott tartunk, hogy “Rendeltem egy bölcsőt, mert még csak bébi-macska!”
“Nem hozhatod be!” -> “Nem tarthatod, nem látod, hogy hozzám van bújva?!”
A barátai és a család előtt még mindig tagadja, hogy bármi köze is lenne a macskákhoz…
“Nem, nem fogunk egy kölyök kutyát befogadni..” – Aztán most meg együtt nézik a meccseket…
Múlt héten még minden macska buta és undorító volt…
Édesapám, aki eleinte hallani sem akart egy macskáról, és Ziggy, akit jobban szeret mint engem…
“Sose szerettem a macskákat, és nem soha nem is fogom!” – mondta apám, pár hónappal ezelőtt…
“Oké, de a kanapéra vagy ágyra nem mehet fel!”
“Nem, biztosan nem tartjuk meg!”
Állítólag allergiás a macskákra, és emiatt sosem volt neki egy se. Allergiának nyoma sincs, csak a szeretetnek…
“Minek macska? Nem őriz, nem véd..” -> “Ezt nézd, zongorázni tanítom!”
A párom, vagyis Mr. Hallani Sem Akarok Róla, és a macska, akiről ugyebár hallani sem akart…
“Nincs nekem időm arra, hogy törődjek vele!”
Apám, aki híresen macskaellenes, és a macskájuk…
