2019. január |
Akinek van macskája, és volt alkalma szembesülni vele, amint az a szemébe bámulva, rezzenéstelen arccal levert egy kristálypoharat a polcról, esetleg a hátára ült, miközben telehányta a vécét, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy ezek a kis rohadékok valójában érzelem- és empátiamentes szörnyek, akik csak érdekből hajlandók smúzolni az emberrel. A kutyák empátiája és emberek iránti érzékenysége közismert tény; a macskáknál viszont több kutatás is vizsgálta a beleérző képességüket, és csak néhány hozott látható eredményt.
MÉGIS, ÚGY TŰNIK, A MACSKÁK KÖZEL SEM OLYAN ÉRZÉKETLENEK, MINT MUTATJÁK MAGUKAT – CSAK AZ Ő REAKCIÓIK KEVÉSBÉ NYILVÁNVALÓK, MINT A KUTYÁKÉI.
A macskák empátiájára először 2015-ben szereztek kézzelfogható bizonyítékot. A michigani Oakland Egyetem két kutatója, Moria Galvan és Jennifer Vonk megállapították, hogy a macskák viselkedése megváltozik, attól függően, hogy a gazdájuk éppen mosolyog vagy fintorog. Ha jókedvükben találták a gazdáikat, a macskák sokkal gyakrabban adtak pozitív visszacsatolást: doromboltak, dörgölőztek, vagy az ölükbe ugrottak. Sőt, általában szívesebben keresték a közelségüket, ha a tulajdonosaiknak jó volt a hangulata. Ezzel szemben a vizsgált 12 macska idegenekkel szemben ugyanúgy viselkedett, és fittyet hánytak rá, hogy az ismeretlen arcoknak éppen milyen kedvük van.
Ezek a kutatási eredmények azt sugallják, hogy a macskák igenis tudnak olvasni az emberek arcáról – viszont ez a képesség nem velük született, hanem meg kell tanulniuk. Mégis ez a kutatás hozta az első eredményt, hogy a macskák sokkal inkább összhangban lehetnek a gazdáikkal, mint korábban gondoltuk. Ennek a megállapítását valószínűleg az is megnehezítette, hogy a macskák sokkal önállóbb és önfejűbb lények, mint a kutyák; két japán kutató már korábban bebizonyította, hogy a macskák valójában értik, mit akarnak tőlük az emberek, csak éppen nagy ívben tesznek rá.
Persze, a macskák megértése mögött sem empátia húzódik meg. Mivel tanult viselkedésről van szó, valószínűleg rájöttek, hogy a jókedvű gazdájuktól több pozitív visszacsatolást kaphatnak, és olyankor keresik a társaságukat, amikor több jutalomra számítanak tőlük. Viszont Galvan és Vonk azt is megfigyelték, hogy a macskák az emberi viselkedés és hangulat nüansznyi különbségeit is felismerhetik, és a saját viselkedésüket is ahhoz igazítják. A nyilvánvalóan elégedett macskák bújnak és dorombolnak – de még ha nem is mutatják ki ilyen egyértelműen, a fülük és farkuk mozgásából, illetve a testtartásukból is meg lehet állapítani, hogy éppen milyen a hangulatuk.
A kutatók feltételezik, hogy a kutyák azért is olvashatják sokkal jobban az emberek reakcióit, mert őket már több mint harmincezer éve háziasították. A macskák háziasítása alig tízezer éves történet, és az is a macskák önkéntes hozzájárulásával történt. A kutya és az ember jobban egymásra voltak utalva, és több idejük volt összecsiszolódni. Ez azonban csak feltételezés. Bár a kutyák agyműködését már régóta tanulmányozzák, a macskákkal kapcsolatban sokkal több a spekuláció – még azzal kapcsolatban is csak tippelgethetünk, hogy valójában miért dorombolnak.
Az viszont biztosnak tűnik, hogy a macskák közel sem olyan érzéketlen, érdekvezérelt kis pszichopaták, mint ahogy azt a viselkedésük alapján gondolnánk – csak nem mutatják ki olyan könnyen az érzéseiket, mint a kutyák.
