A középkori szerzetesek egyik fő foglalatossága volt a kódexek írása, rajzolása, másolása. A lapokat gyönyörű műalkotásokkal, virágmintákkal, ornamentikákkal, levél illusztrációkkal díszítették. Néha a történeteket képekkel illusztrálták. Néha pedig a feneküket nyaló macskákat festettek a lapok szélére…
Meglepően sok ilyen macskaábrázolás van a kódexekben, és nem pontosan tudni, hogy miért. Talán csak unatkoztak? Ki tudja. Csak egy ilyen festmény mellett van rövid kommentár, amiben arra hívja fel a figyelmét a szerzetes, hogy a társai csak a papírt és a tintát pocsékolják.
“Te jó ég” – írta. “Ha már a bolondságot nem szégyelljük, legalább a tégelyt kellene.”
