Igen, még ezek a nagy gombóc macskák, a manulok, vagyis a pusztai macskák is szeretnek nagyobbnak látszani. De hogyan csinálják?
A manulokat, vagyis a pusztai macskákat 2013 óta láthatja a fővárosi állatkert közönsége. A pusztai macskák, vagy Pallas-macskák (egy Peter Simon Pallas nevű német zoológus fedezte fel őket, ezért így is nevezik a manulokat) Közép-Ázsiában élnek, Kína nyugati részén, Mongóliában (a manul a mongol elnevezésük) és Oroszországban szinte mindenütt megtalálhatók, ahol adottak az életkörülmények: extrém száraz kontinentális puszta, kevés csapadék, száraz levegő és néha szélsőséges hőmérséklet. Akkorák, mint egy macska, bár tömött bundájuk miatt nagyobbnak tűnnek. A párzási időszakot leszámítva magányosan élnek, rágcsálókkal, hüllőkkel, madarakkal táplálkoznak.
És a manulok igazából nem sokkal nagyobbak a házimacskáknál, a legtöbb manul súlya általában 3 és 5 kg között szokott lenni. Amiért mégis nagyobbnak tűnnek, az a sűrű, dús bunda, amely különösen jó hőszigetelő. A természetben erre nagy szükségük van, mert a természetes őshazájukban a kemény telek gyakorinak számítanak, és sokszor igen kevés a tereptárgy, amely menedéket nyújtana a metsző pusztai szelek ellen.
A budapesti állakert két manulja, Borsó és Bohus az India-ház mellett látható – majd ha egyszer megint kinyit az állatkert (ld. azt a fránya koronavírust).
