Világszerte ismert sztereotípia a boldogtalan, egyedül élő macskabolond nő, aki egy kicsit ápolatlanul, pizsamában, rendetlenség közepette él, kezében egy alutasakost tart, és számtalan cicával él együtt a lakásában. De mennyire állja meg a helyét ez a sablonos kép? Spoiler: semennyire, de azért kis tudományos háttere van.
Nyilván belátható, hogy attól, hogy valaki szereti az állatokat, attól még nem lesz emberkerülő, önmagára figyelmet nem fordító háborodott elméjű ember. Mégis sokszor így ábrázolják a szenvedélyes macskatartókat. Különösen, ha történetesen egyedülálló nő tart cicát, rögtön megkapja az angolul crazy cat lady-nek nevezett titulust. De miért gondolnak sokan így rájuk?
A macskásnő-sztereotípia kialakulásában segített az, hogy valóban sok idős, magányos nő – és férfi – tart macskát, elsősorban talán azért, mert a cicák nem igénylik a kutyáknál alapvető sétáltatást, és jobban elvannak egy kisebb lakásban is. No meg, mivel a kutyákkal ellentétben a macskáknak nem lehet dirigálni, kicsit olyan, mintha a cicák meg tudnák delejezni a gazdáikat. De van egy tudományos ok is: a macskák emésztőrendszerében egy olyan mikroorganizmus található, amely nemcsak a macskák zsákmányállataira van hipnotikus hatással, de elbolondíthatja az embereket is.
Toxoplazmózis
A Toxoplasma gondii egy egysejtű kórokozó, ami szájon át jut be az emberi szervezetbe. A toxoplasma fertőzésen felnőttkorra az emberek mintegy fele átesik. Kapaszkodjatok meg: a fertőzés legtöbbször a macskák székletével jut át az emberre – igaz, más köztigazdára is átkerülhet, illetve akár élelmiszereken is megtapadhat. Egészséges immunrendszerű emberekre nem veszélyes, ugyanakkor legyengült védekezőképességűek esetében betegség kialakulásához vezet, terhes anya fertőzésekor pedig magzati károsodást okozhat. Nem véletlenül része világszerte a terhesgondozási protokollnak a toxoplasma ellenanyagszűrése.
Nos, a toxoplazmózis a macskák elsődleges zsákmányállataira szinte őrjítő hatást gyakorol, jelentősen befolyásolja a viselkedésüket, és agyműködésüket megzavarva óvatlanná és a ragadozókkal szember kiszolgáltatottá teszi őket.
Az emberi agyra legerőteljesebben a magzati korban tud hatni: szembetegségeket, epilepsziát és akár vízfejűséget is okozhat. 2012-ben ezen információk mellett megjelent egy olyan vizsgálat is, ami azt találta, hogy a skizofréniával kezelt emberekben nagyobb eséllyel van meg a toxoplasma gondii ellenanyaga, mint a többiekében, vagyis nagyobb eséllyel vannak köztük a toxoplazmózison már átesett emberek. Az ilyen és ehhez hasonló felfedezések bizony rátettek egy lapáttal az amúgy is gyanúba kevert macskás nők rossz hírére.
Nézzétek meg a Zállatorvos nagyszerű videóját:
Van félnivalónk macskásként?
Nem, sőt, pont az ellenkezője a valós. Nem is túl régen készült egy olyan átfogó felmérés is, amely ezt a kérdéskört vizsgálta. A vizsgálatban több mint tízezer embert figyeltek meg, és azt kutatták, hogy van-e bármilyen összefüggés a toxoplazmózis veszélyének való kitettség, a fertőzés és a pszichózis között. És az jött ki, hogy nincs semmi összefüggés. A macskatartóknak nincs nagyobb kockázatuk, mint a többi embernek.
Egy további egyetemi vizsgálat pedig 500 önkéntes – köztük kutyatartók – bevonásával arra a következtetésre jutott, hogy a macskatartók semmivel sem pszichotikusabbak vagy depressziósabbak, mint azok, akik nem tartanak macskát. Sőt, még érzékenyebbeknek, empatikusabbnak is bizonyultak az állat nélkül élőkhöz képest. Ráadásul, mondják a szakértők, a legjobb védekezés épp az, ha fiatalon, egészséges szervezettel érintkezünk a kórokozóval, ezért egyáltalán nem szükséges az egészséges kisgyerekeket elszeparálni a macskáktól.
Szóval, ha élsz-halsz a cicádért vagy cicáidért, ha szeretsz naphosszat köntösben és papucsban csoszogni, akkor ugyan erősíted a sztereotípiát, de legalább nem arról van szó, hogy elbűvöltek volna a macskáid. Vagy mégis? 😂
