A pusztai macska, vagy más néven a manul főleg Közép-Ázsia pusztáin él (Mongólia, Kína, Afganisztán, Tibeti-fennsík), de jelentették már 5 000 méteres magasságból, hegyi füves legelőkről is.
A pusztai macskát annak felfedezője, Peter Simon Pallas után Pallas-macskának is nevezik. Élőhelye az extrém száraz kontinentális puszta, ahol kevés a csapadék, száraz a levegő és néha szélsőséges a hőmérséklet. A 15-20 centiméteres állandó hóval fedett területek azok, melyek elterjedésének határt szabnak, Pallas megfigyelése idején még sziklás területeken is előfordult. Viszont nem fordul elő homokos, sivatagos és alföldi területeken.
De ez mind eltörpül a legfontosabb tulajdonsága mellett: hogy eszméletlen cukker!
