Rendszeresen megosztunk olyan képző- vagy iparművészeti alkotásokat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak mindannyiunk kedvenc állataihoz, a cicákhoz. Rosina Wachtmeister munkáit mutatjuk be.
Rosina Wachtmeister Bécsben született, 1939-ben. Gyermekkora a világháború árnyékában kerámiakészítő-műhelyben és furulyaórákon telt. 1953-tól egy művészeti iskolába járt a brazíliai kikötővárosban Porto Alegre-ben. Lázadó ifjak vették körül, akik nem ritkán politikai tüntetéseken kövekkel rendőröket hajigáltak. vastagon megtapasztalhatta a brazil életérzést: foci, szamba, karnevál, a gyors autók, ivászatok és nagy zabálások. De Rosina lelke másra vágyott. Hiányoztak neki a salzburgi Mirabell kastélyra emlékeztető parkok a szökőkútjaikkal, az aranyszárnyú márvány angyalkák, egy régi templomi orgona hangja… hiányzott neki Bach, Gustav Klimt, Paul Klee, a felmenőitől örökölt hit és isten szeretetének gyermekkorában tapasztalt megnyilvánulásai.
1958- ban egy sao paolo-i kiállításon új világ kacsint rá. A műalkotások is hatásosak, de az olasz művészek közül valaki tényleg csak az egyik szemével pislog rá. Nagy szerelem lesz ebből és egy gyermek, Gabila. Mielőtt Rómába jönne festészetet tanulni, Salvadorban egy barátnőjével bábszínházat csinálnak.
1974-től a középkori Capena falucskában telepedett le, Rómától északra. Mint egy jó faluhoz illik, a néhány család mellett számtalan madár lakik a baromfiudvarokban, vagy tíz kóbor kutya masíroz fel-alá jóllakottan a főutcán, és természetesen rengeteg macska áll, ül, fekszik modellt, segítendő kibontakozni az immár révbe ért Rosina Wachtmeister művészetének kibontakozását.
