2019. március |
Egy kicsi kóbor cica váratlanul betoppant egy egyszerű, hétköznapi házba, valahol Észak-Kaliforniában. Az ott lakó férfi adott neki egy kis tonhalat. A kiscica pedig úgy döntött, hogy akkor eztán ők egy család lesznek.
Adam Laigo épp a haverjaival töltött el egy játék estét otthon, és amikor épp szünetet tartottak, a haverok szóltak a házigazdának, hogy a lakásba besétált egy kiscica.
Adam épp tonhalas szendvicseket készített. De mire kettő pislantott, a kiscica megijedt és elfutott. Akkor a kezébe vette az egyik tonhalas konzervet és utána iramodott:
“Nem engedhetem, hogy egy kóbor kiscica ijedtében csak úgy elmenjen, mikor adhattam is volna neki egy kis kaját“.
Kint aztán megtalálta, meg is tudta etetni egy kis tonhallal. Nagyon éhes volt, csapzott és torzonborz volt. Adam rögtön nevet is adott neki: “Tuna” lett a keresztségben, magyarul Tonhal. Az újdonsült gazdi megfürdette (aznap éjjel a puha takaró alatt aludt), aztán másnap elvitte állatorvoshoz, hogy megszabaduljanak a bolháktól, férgességtől és mindenféle parazitáktól. Mivel nem volt chip a kis calico cicában, és a környéken sem keresett senki elveszett kismacskát, Adam tudta, hogy Tuna őt választotta. Az újdonsült gazdi igazából mindig is akart háziállatot, de nem tudta, hogy fogjon bele, tapasztalat sem volt. Nos, az élet megtette a kezdő lépést. 🙂
