A NEManya blog nagyon vicces posztja, olvassátok!
Ha a macskámnak Facebook-fiókja lenne, valószínűleg létrehozná az Embertartók közössége nevű csoportot, ahol ilyen posztok jelennének meg:
“Egyszerűen nem érti meg az emberem, hogy utálom a szárazat, ízetlen és szar, a tasakost szeretem, mert az szaftos. (Igazából annak is inkább csak a szaftját.)
Nálatok is van ilyen probléma?”
“Mit csináljak, ha zavar, amikor szexelni próbálnak az embereim? Undorító és amúgy sem velem foglalkoznak addig sem, rettenetesen mellőzve érzem magam, addig is vihetnének mondjuk sétálni. Az sem kifogás, hogy csak este tízkor állnak neki, akkor is szívesen sétálnék.”
1. komment: “Ülj az arcuk mellé! Nekem beválik.”
2. komment: “Engem mindig kizárnak a szobából, azzal mit csináljak? Nyávogás, ajtókaparás nem válik be.”
3. komment: “Cirmi, ezzel akkor nincs mit tenni sajnos. Viszont a posztolónak az arc mellé ülést én is javaslom.”
4. komment: “Azt akarod, hogy bevegyenek, vagy mi?”
5. komment: “Jézusom, kedves Bajusz, undorító vagy. Az ilyen kommenteket kérlek, mellőzd!”
“Hajnali ötnél hamarabb nem kel fel, hogy enni adjon. Javaslatok?”
1. komment: “Ugrálni szoktam a bútorokon.”
2. komment: “Ha a nyávogás, rajtuk és bútorokon mászkálás nem válik be, én le szoktam lökni a cuccokat az éjjeliszekrényről. Mindegy, mi az, telefon, könyv, pohár, előbb-utóbb ébrednek.”
3. komment: “Dagasztás rajtuk. Legalábbis az én emberem arra mindig felkel.”
“Ma kirándulni voltunk, újabban elvisznek magukkal ide-oda. Kivételesen nem panaszkodni akarok, ez jó dolog.”
“Nem tetszik a jelenlegi macskaalmom. Hogy mondjam meg neki?”
Komment: “Szarj máshová!”
“Ma megint nekiállt megfésülni, amikor nem volt hozzá kedvem. Szétkaptam a kezét.”
1. komment: “Nekem sosincs hozzá kedvem.”
2. komment: “Én csak azt utálom, ha a hasamat baszogatják, amúgy mindegy.”
3. komment: “Én mindig szeretem a fésülködést, szép fényes lesz utána a bundám.”
4. komment: “Nézzenek oda, a primadonna…”
5. komment: “Ezt most kire érted Odin?”
6. komment: “Szerénára szerintem.”
7. komment: “Nyilván neki szántam, nem is a posztolónak.”
8. komment: “Kérlek, ne kössetek bele egymásba, nem azért írtam a posztot, hanem, hogy az emberemre panaszkodjak.”
9. komment: “Viccnek szántam, de bocsánat.”
10. komment: “Semmi gond, értettem a viccet. Tényleg primadonna vagyok, napokig el tudnám viselni a szépítkezést. :’D”
“Segítsetek! Ezek hazahoztak egy kutyát! Valami tömpe orrú, apró jószág, folyton szuszog és a seggét rázza, nincs benne semmi tartás. Állandóan a képemben van, mi a frászt csináljak vele?”
“Holnap megyek chipelésre. Tapasztalat? Hogy készüljek, nagyon fáj?”
“Nektek mi a kedvenc helyetek, ahol aludni szoktatok? Nekem a frissen mosott ruhák.”
“Tegnap megint a konyhapulton feküdtem, amíg nem voltak itthon. LOL.”
Komment: “Konyhaasztal. Pacsi!”
“Sziasztok! Karomvágás? Tudtok nekem mondani érveket mellette és ellene? Ennek fényében fogom eldönteni, hogy agresszívan reagáljak-e.”
“Úristen, most először nyomtak le gyógyszert a torkomon, ez mindig ilyen szörnyű lesz?!”
“Puszilgatás. Ki hogy viseli?”
“Nincs szőnyeg a lakásban!!! Hova hányjak???”
“Ki a kedvenc emberetek a családból és miért? Kit utáltok a legjobban?”
“SOS az emberem új pasija egy seggfej. Hogy üldözzem el?”
“Ma vettek egy felfújható medencét. Elvettem a dobozát! Most van egy kenyérpirítós, egy porszívós dobozom és ez. Boldog vagyok!”
NEManya
