A szeretlekmagyarország.hu egy hosszú és érdekes interjút közölt Bánszky Noémi, pszichopedagógussal, aki cicákkal is foglalkozik. Mondhatnánk: cica-pszichológus. Bánszky Noémi olyan kurzusokat is tart szakembereknek és laikusoknak, ahol arról tanulhatnak, hogy miben segíthet egy macska, és hogyan kell őket kiképezni.
A A pszichopedagógus megerősíti azt, amit más kutatók is mondanak: miszerint a macska nem szorul rá az emberre, vígan elvan a vadonban akkor is, ha egyedül hagyják, tehát a macskák esetében inkább az kérdés, hogy egyáltalán miért váltak társállattá? A kutyák génkészlete és viselkedése rengeteget változott a háziasítással, de a macskánál ez a változás elhanyagolható. Ha egy kölyökcicát kitennének az erdőben, épp olyan jól elboldogulna ott, mint egy vadmacska, mert a génjei szinte semmit sem változtak.
A szakember szerint a macskák nagyon jó szociális készségekkel rendelkeznek, annak ellenére, hogy alapvetően nincs szükségük erre, ők ugyanis nem falkaállatok. Az anyamacska felneveli a kölykeit, elválasztja őket, és attól kezdve mindenki éli a maga életét. A macska egyedül vadászik, és nagyon territoriális állat. A vadmacskák mégis összejönnek semleges területen, és úgymond “bandáznak” pusztán az együttlét öröméért. Nem szorulnak rá egymásra, tulajdonképpen az örömszerzés céljából élnek szociális életet, és lehet, hogy az emberrel való kapcsolatuk is hasonló.
Nos, mi, a magunk részéről örülünk ennek a kapcsolatnak.
De a szakember folytatja: a macskákat kifejezetten jó terápiás állatnak tartja, mert nagyon „egészséges” módon tud dolgokra reagálni. Például úgy képes kapcsolatokban létezni, hogy nincs benne kiszolgáltatottság érzés.
A közkeletű vélekedés szerint a kutyákhoz képest a macskák önző és egoista lények, de azt látni kell, hogy a kutya a gazdája nélkül lehet, hogy teljesen befordul, inkább alárendeli magát, sok mindent felad, és neki muszáj fenntartani ezt a kapcsolatot. A macska ezzel szemben szívesen részt vesz a társas életben, de ha a gazdája nem biztosít számára megfelelő körülményeket, akkor simán kilép a kapcsolatból. Ha nincs erre lehetősége, akkor pedig tud akkora távolságot tartani a gazdájától, vagy olyan agresszív lenni vele, hogy teljesen elvágja a kapcsolat lehetőségét.
Ilyen a kutyánál nem fordul elő, és talán pont ezért nevezte a szakember az interjú során a macskával való kapcsolatot egészségesebbnek (mármint emberi szempontból egészségesebbnek), mert sokkal kevésbé alá-fölé rendelt a társas viszonya a két félnek.
Bánszky Noémi épp ezért nem is gondolja, hogy a macskák egoisták lennének, hanem, ahogy fogalmz: “Ha már antropomorfizáljuk a macskát, inkább azt mondanám: nagyon jól meg tudja húzni a határokat, kitűnő védekezési mechanizmusokat fejlesztett ki. És ebből mi is tudunk tanulni.”
A szakember további érdekességeket is megoszt: kifejti, hogy a macskák szókincse kétszer akkor szerinte, mint a kutyáké – elég csak arra gondolni, hogy a macska hányféle módon tud nyávogni, milyen sokrétűen tudja kifejezni magát, ami már csak azért is izgalmas, mert a macska nem falkaállat, hanem magányos állat.
A dorombolás terápiája
A dorombolás az egész állatvilágban egyedinek számít, a macskákon kívül csak néhány nagymacska képes rá. A macska arra használja, hogy kifejezze a gazdájának: “jó veled”.
“A dorombolásnak több funkciója is van, de az emberrel való szeretgetős összebújások közben a macska ezzel fejezi ki egyértelműen, hogy ez neki jó, és arról is „gondoskodik” – mondja a szakember.
A doktornő kisgyerekek korai fejlesztésében is használja a cicákat terápiás céllal. Gyerekeknél egyéni foglalkozásoknál és felnőtteknél önismereti csoportokban használ macskákat. Nagyon hasznosnak találja a szakember a perzsa és a burmai macskák nyugodtságát és tanulékonyságát, valamint az abesszin macskákat, mert ez utóbbiak kifejezetten szociálisak, emberközpontúak, okosak és – ahogy fogalmaz – magas az energiaszintjük.
A macskákkal nagyon más együtt dolgozni, mint a kutyákkal: a cicák sokkal nagyobb spontaneitásra és rugalmasságra képesek, gyorsabban és impulzívabban reagálnak a kapcsolódásokra is. A macska ezért is jó terápiás állat, ha az érzelmek felismerését és az emóciókra adott válaszokat akarják fejleszteni. Például jól kiegészíthetik az autista gyerekek speciális terápiáit, és általában az érzelmek szabályozásában sokat segíthetnek. Ez a felnőtteknél is működik, nyilván másféle technikákkal.
A hallatlanul izgalmas interjút itt tudjátok elolvasni: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/egeszseg/a-fiam-megkerdezte-hogy-meg-fog-halni-a-12-eves-levente-is-tunetmentes-covid-utan-kerult-az-intenzivre/
