Ki látott már stresszes macskát? A francia Stéphane Garnier hosszan tanulmányozta saját négylábú kedvencét, és az írót lenyűgözte a macskájából áradó elegancia és szabadságvágy. A macskáknál a kulcs a tökéletes élethez?
A Harmonet újságírója, Rose nemrég feltett a Facebookon egy kérdést: “mire tanított meg a macskád“? Olyan válaszok érkeztek, hogy türelemre, feltétel nélküli szeretetre, önérvényesítésre, felelősségre… No, meg hogy rezzenéstelen arccal tudjam elengedni a fülem mellett, ha szólnak hozzám…
Aztán Rose-nek a kezébe került egy könyv, melynek a címe: “Macskabölcsesség“. A szerző, Stéphane Garnier természetesen macskás lény, Ziggy odaadó szolgája immár 15 éve. Az életmódtanácsokat tartalmazó, könnyed, humoros, de lényegre törő olvasmány támpontokat ad ahhoz, hogyan éljünk teljes, örömteli, önálló és szabad életet, akár egy macska.
A macskáktól ugyanis rengeteget tanulhatunk. Például a függetlenséget: „A macska egyik legfontosabb jellemzője a függetlenség. Nem tagja semmiféle hierarchikus rendszernek, a többi állattal ellentétben semmiféle csoportosulásra nincs szüksége, nem igényel semmiféle törzsi létet, függetlensége elidegeníthetetlen tulajdonsága, nem ismeri a falkalétet, kénye-kedve szerint tölti napjait anélkül, hogy hozzá hasonló pajtásai vagy még pláne az emberek támogatására szorulna.”
A szerző hosszan ír a függetlenségről:
„…természetünknél fogva nem tudunk a macskához hasonló totális függetlenségben élni, hiszen az ember mindig is arra vágyott, hogy társas lényként éljen, mindemellett jó, ha időnként mérlegre tesszük függések vagy függetlenségünk mértékét úgy, hogy felteszünk magunknak pár kérdést.
Milyen mértékben vagyok független anyagilag? Képes vagyok pár hónapot egyedül tölteni eltölteni anélkül, hogy kényszeresen minden pillanatban bizonyítékot kapjak arra, hogy szeretnek és vágynak rám, vagy hogy egyik jövő nélküli kapcsolatból a másikba menekülök azért, hogy a bennem tátongó érzelmi írt betöltsem? Dönthetek magam az életem főbb csapásirányairól anélkül, hogy főként a házastársam, szüleim, gyermekeim igényeihez igazítsam azt?
Mennyire függök a munkámtól vagy a pénzösszegtől, amit azzal keresek? Annyi adósságot halmoztam fel, hogy állandóan túlórázni kell vagy be kell áldozni az ünnepnapjaimat és a hétégéimet is ahhoz, hogy elég jövedelmem legyen?”
És milyen a macska a könyv szerint? Természeténél fogva kíváncsi, szereti a nyugalmat, van ideje élni, született főnök és őszinte barát.
„A macska önmagában egész, és hű önmagához. Jó lenne, ha ez a viselkedés minket egyénileg, sőt, társadalmi szinten egyaránt inspirálna, már csak azért is, hogy ne csak a mások által előregyártott, fényesre polírozott gondolatokat tegyük magunkévá, ne csak az egy kaptafára készült steril divatot hajszoljuk, ne mindig csak a megfelelő kifejezéseket mondatokat használjuk, és ne az állandóan változó erkölcsi normákhoz igazodjunk.
A macska teljes és egész. Mi is példát vehetnénk róla, már csak azért is, hogy újra összhangban élhessünk a vágyainkkkal, vagy hogy elégedetten éljünk és meghalljuk a bennünk cincogó pici hangot, ami folyton-folyvást azt ismételgeti:
Függetlenítsük magunkat mások véleményétől. Legyünk önmagunk!”
