A három gyermekes családapa, Bishop Gaylord meglepő történetet írt arról, hogyan fogadtak be egy cicát a családjukba.
Családapaként tudtam, hogy nem sokáig kerülhetem el a sorsom: lesz macskánk. Sokféle aggodalom futott keresztül az agyamon, amíg tervezgettük a nagy napot, amikor végre lesz “cicuskánk” – ahogy a lányok becézgették az egyelőre képzeletbeli kisállatot. A lányaimat igyekeztem felkészíteni: nem biztos hogy mindig csak veletek akar játszani az a cica, az is lehet, hogy jobban szeret majd fára mászni, vagy egerészni… Nagyon kedevesen kell majd bánni vele, mert ha megharagszik, akkor esetleg meg is karmolhat. Szóval meg kell azt értenetek az állat nem játszóbaba – magyaráztam nekik. A három lánykám kuncogva tovább tervezte a fényes jövőt, nem igazán tűnt úgy, hogy hisznek nekem…
Végre eljött a nagy nap, a lányaim kiválasztották a kedvükre való cicababát (mellesleg a leggirhesebbet választották az alomból), szerelem volt első látásra, hát hazahoztuk a cicát! “Hurrá végre van saját cicánk” felkiáltással a gyerekek bezárkóztak a szobájukba.
Gondoltam hadd ismerjék meg egymást, nagy baj nem történhet, legfeljebb az ágy alá bújik az új bolyhos barátjuk, ha valami nem tetszik neki. Mikor egy óra múlva benyitottam a szobába, a cicuska selyem hálóingben szundikált az ágy végén! Képzeljétek, kiderült hogy nem csak öltözködni szeret, hanem boldogan pózol a lányoknak, amikor beállítják. Mindenhová követi őket és pont azokat a játékokat szereti játszani, amit a kis gazdái. 🙂
Eddig az apuka története. A képek és a videók magukért beszélnek. 😀
