A fajtát a Bengáli, és a házi cica cirmos változatából kezdte kitenyészteni Judy Sudgen. Az egyik indok, amiért ilyen külsőt „készített” a cicáinak az, hogy teljesüljön a macskabarátok álma, hogy tarthassanak egy tigrist otthon. A másik, és főbb indok az volt, hogy felhívja a figyelmet a vadonban élő tigrisek helyzetére úgy, hogy otthonainkba juttatva megszeretteti őket velünk. Úgy gondolta, így biztosíthatja legjobban a tigrisek, és megmaradt élőhelyeik védelmét.
A fajtát a TICA 1980-ban ismerte el, de teljes értékű fajtává csak 2007-ben léphetett elő.
Az utóbbi harminc évben a toyger sok, és nagy változásokon esett keresztül. Egyre inkább hasonlít vadon élő rokonához. Színei már felismerhetővé teszik benne a tigrist. Testfelépítésre azonban még mindig inkább házi cica, mint tigris lenne. A tenyésztők manapság már ezen, és a színek tökéletesítésén dolgoznak. A vastag csontozatú, széles orrú egyedeket előnyben részesítve javítják a fajtát. A továbbiakban fontos lépés lesz a fül lekerekítése, a szem méretének csökkentése, és a széles mellkas létrehozása.
Test, szőrzet: Hiába mintáznak tigrist, méretük nem tér el a normál házi cicákétól. Csontozatuk erősebb, vastagabb. Robosztusabb felépítésűek, mint társaik. Füleik kissé kerekebbek, cél a szinte tökéletesen kerek fülek elérése a tenyésztés folyamán. Átlagosan 3-5 kilogrammot nyomnak. Szőre rövid, selymes tapintású.
Természete: Könnyen barátkozó, szelídfajta. Kitűnően elvan a gyerekekkel. Egy személyt kinéz magának a családból, és azt követi bárhová. Jellemző a fajtára, hogy imádnak labdákat hajkurászni, és meg lehet nekik tanítani, hogy vissza is hozzák azt. Az igazi tigrissel közös vonása, ám macskatársai közt ritka tulajdonság, hogy imád vízben lubickolni, és apportírozni. Tudomásom szerint rajta kívül az egyetlen általánosan elhíresült „vízi cica” a Török Van.
Nagyon aktív, állandó mozgásigényű macskák. Ők is sokat alszanak, de ébren töltött óráikban igazi sportdélutánt rendeznek. Ha egyedül hagyjuk a lakásban, mindig gondoskodjunk valami játékszerről, amin levezetheti fölös energiáit.
Egészség: Nem túl régi fajta, így nem sok tapasztalattal rendelkezünk, de egyes adatok szerint 10-15 évet ugyanúgy elélnek, mint a sima házi szőrcsomóink. A tenyésztés során figyeltek, hogy erős, ellenálló szervezetű fajtát alakítsanak ki. Ez sikerült is. Azonban minden tenyésztett fajtánál jellemzőek egyes megbetegedési formák. Itt a szív- és mellkasi panaszok, illetve a FIP lépett fel. Ellenőrzött, gondosan tartott és párosított egyedek kölykeinél ettől nem kell tartanunk.
Etetetés: Etetésük annyiban tér el a házimacskáknál megszokottól, hogy a nagyobb csonttömegnek több Ca-ra van szüksége, ezért fejlődése, növekedési ideje során ajánlott kalcium tablettával segíteni a csontok erőteljes, és egészséges növekedését.
