Nemcsak a kölyök, hanem a felnőtt karakálok is gyönyörűek, így nem csoda, hogy ez a macskaféle a fotósok egyik nagy kedvence.
A karakál (Caracal caracal), más néven sivatagi hiúz egy közepes termetű vadmacska, mely Dél-Afrikától az Arab-félszigeten át egészen Közép-Ázsiáig megtalálható, 9 alfaja létezik. A legszívesebben olyan félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet talál. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál. A karakál egyébként török eredetű szó, melynek jelentése: fekete fül.
A karakál teste vörösesbarna-homokszínű, a füle fekete, álla, torka és hasa fehér. Felső ajkát nagy, fekete folt tarkítja, és orra szélétől a szeméig is fekete sáv húzódik. Fülén a szőrpamacs dúsabb és hosszabb, mint a hiúzokén. Igen karcsú, a lába meglehetősen hosszú. Marmagassága 38–50 centiméter, testhossza 60–91,5 centiméter, testtömege pedig 6–19 kilogramm között változik.
Ideje nagy részét a talajszinten tölti, bár kiválóan mászik és ugrik. Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkozik, de gyakran elkapja az alacsonyan repülő madarakat is. A karakál nőstény 69-78 napos vemhesség után 1-6 kölyköt hoz a világra. A kölykök 10 nap után nyitják ki szemüket. 10-25 hétig szopnak, és nagyjából egy éves korukig maradnak anyjukkal. A csökkenő példányszáma ellenére nagy elterjedési területe garantálni látszik a faj jövőjét. Könnyen szelídíthető, ezért régebben Iránban és Indiában vadászatra idomították.
