A kutya- és cicagazdik körében nem ismeretlen jelenség a zajoktól való félelem. A legtöbb kutya retteg a tűzijátéktól és a szilveszterkor durrogtatott petárdáktól, de sok macska is hasonlóan nehezen viseli a távolról érkező, rémisztő hangokat. Ők gyakran olyan hétköznapi jelenségtől is megijednek, mint a viharok, vagy a kertben dolgozó fűnyíró, esetleg a még gyakrabban használt porszívó. Vajon mi lehet a zajérzékenység oka? Hogyan segíthetünk a zajoktól szenvedő kedvencünkön?
A jelenség okainak feltárásakor elengedhetetlen, hogy megemlítsük a zajfóbia tipikus tüneteit. A hangoktól való félelemnek is különböző fokozatai vannak, és akad némi különbség a kutyák és a macskák viselkedése között ebben a stresszhelyzetben, ám alapvetően sok a hasonlóság is.
A fokozott éberség, a fülek hegyezése, hátra lapítása, a kitágult pupillák mindkét állatnál előfordulnak, és a zajérzékenység enyhe tüneteinek számítanak.
A remegés és a reszketés már pár fokkal komolyabb aggodalomra ad okot, és ezekhez gyakran párosul bepiszkítás, elbújás, szófogadatlanság és menekülési kényszer is. A kutyák közül sokan nyáladzanak, szaporán lihegnek, míg a cicák karmolásznak, ha fokozott stresszhelyzetnek vannak kitéve, például a hangos durrogással járó tűzijátékok idején.
A félelem forrását valószínűleg az emberrel való érintkezés és a háziasítás előtt kell keresnünk
Amikor kedvenceink ősei még a vadonban éltek, a viharokat megelőző és kísérő mennydörgések arra figyelmeztették őket, hogy veszélyes a szabadban tartózkodni, ezért jobb, ha minél hamarabb menedéket keresnek. Ez az ösztön él tovább a kutyákban és macskákban, amikor megijednek a tűzijátéktól, a zivatartól vagy akár a porszívótól. Alapvetően tehát természetes reakcióról van szó, amely azonban könnyen komoly zajfóbiává alakulhat, ami azt eredményezi, hogy kedvencünk akár már egy egyszerű kis esőtől, a TV-ből jövő hanghatásoktól, egy kulcs leesésétől halálra rémül. Ez a túlérzékenység sok állatnál egy konkrét traumához vezethető vissza, ám a pontos eseményt sokszor nehéz visszaidézni, ezért a hangsúly inkább a probléma felismerésén, a segítségkérésen és a hatékony otthoni megoldásokon van.
Kutyák esetében a leghasznosabb, ha viselkedés-terapeutához fordulunk, hiszen szakember segítségével hosszútávon is megoldhatjuk a problémát. A kutyáknál és macskáknál is hatékony módszert találtak a tudósok azáltal, hogy rájöttek, miként nyugtatják kedvenceink önmagukat természetes úton. Sok állatfaj, így az ebek és a macskák is használnak számunkra és a nem fajtársak számára észrevehetetlen kémiai jeleket a kommunikációjuk során, melyeknek egy része a terület megjelölésére szolgál, míg a másik részük nyugalmat és boldogságot sugárzó üzeneteket hordoz. Ezek a feromonok, melyeket az anyakutyák például a kicsinyeik megnyugtatására választanak ki a mirigyeikből, de a macskák is hasonlóan viselkednek, ha kölykeik vannak. A feromonok használata egyébként a cicáknál feltűnőbb és hétköznapibb jelenség, hiszen nap mint nap látjuk őket a bútorokhoz vagy a lábunkhoz dörgölőzni a pofájukkal, amely azt a célt szolgálja, hogy kedvenceink otthonosan és nyugodtnak érezzék magukat a környezetükben.
