A tiszteletről falfestmények, szobrok és mumifikált macskák sora tanúskodik. De vajon miért tették ezt az egyiptomiak?
Az ókori egyiptomiak gondoskodtak róla, hogy az állatok iránti szeretetük fennmaradjon az utókor számára. Ókori leletekből tudjuk, hogy szívesen tartottak kis kedvencet, sőt voltak, akik magánállatkerttel büszkélkedhettek. Régészek a Kairótól 30 kilométerre fekvő egyik szakkarai sírban több tucat mumifikált macskára és macskaszobrokra bukkantak, ami arról árulkodik, hogy ezek az állatok igazán különleges helyet foglaltak el az egyiptomiak szívében.
A macskák egyeduralma
James Allen Baldwin kutató 1975-ös tanulmánya szerint a macskák már több, mint 5000 évvel ezelőtt is fontos szerepet töltöttek be az egyiptomiak életében. Több, mint valószínű, hogy a mezőgazdaságban megjelenő rágcsálók vonzották az első vadmacskákat a városok és falvak közelébe, az emberek pedig rájöttek, hogy segítenek távol tartani a kártevőket a terméstől.
Számtalan régészeti bizonyíték utal arra, hogy a macskáknak ennél azért nagyobb szerepük is volt. Megvédték a háztartást a rágcsálóktól és a mérges kígyóktól, részt vettek a madárvadászatokon, és természetesen – nyilván – dédelgetett házi kedvencek is voltak. Az ókori egyiptomiak sokszor emberi sírokba temették őket: találtak olyan macskasírt, amelyben a túlvilági élethez szükséges tárgyakkal együtt temették el a négylábú kedvencet, hogy gazdájukat a halála után is segítsék. Később (Kr. e. 1000 után) gondosan bebugyolált, feldíszített macskák ezreivel kezdték megtölteni a sírokat.
De az is előfordult, hogy külön sírba tették a macskákat. Egyiptomba utazó rómaiak jegyezték le, hogy sok gazdi néha hosszú utat tett meg csak azért, hogy kedvencüket örök nyugalomra helyezhessék egy temetőben. Egy macska megölése pedig súlyos bűncselekménynek számított. Ezt de jó lenne itthon is bevezetni!
“Básztet, az ókori szuperhősnő“
A tudós Alleyn Diesel szerint az ókori egyiptomiak valószínűleg fokozatosan ruházták fel isteni jelentőséggel a macskát. Csodálták természetfelettinek hitt tulajdonságait – halk lépteit vagy az éjjellátás képességét –, amik közrejátszottak abban, hogy szent állattá váljon. Napos helyek iránti szeretete miatt pedig Rével, a napistennel hozták összefüggésbe. Az oroszlán- és párducistennők is fontosak voltak, de legjobban a macskaformában ábrázolt Básztet tisztelték. Eleinte őt is oroszlán alakban jelenítették meg, később házi macskává szelídült. 
Básztet egyszerre volt vad és gondoskodó, a termékenységet, a születést és a védelmet testesítette meg.
A Básztet-kultusz fő központja Bubasztisz volt, a mai Tell el-Baszta a Nílus-delta észak-keleti részén található. Habár mára templomának csak körvonalai maradtak meg, Hérodotosz, aki az i.e. 5. században meglátogatta a helyet, dicsérte annak pompáját. Basztet fesztiválja leírása szerint féktelen örömünnep volt hatalmas tömegek részvételével. Az óriási Básztet templom zarándokok százait vonzotta, akik apró macskaszobrokkal adóztak az istennőnek. Básztet hívei macskaamulettet hordtak maguknál vagy tartottak otthonukban.
Básztet kultusza közel 1500 évig maradt fenn.
