Emlékeztek erre a Monty Python jelenetre? (a Hollószínház előadásában):
– Higgye el, meg tudom különböztetni a döglött papagájt az élőtől, és most éppen egy döglöttet nézek.
– Nem! Nem döglött, csak pihen! Csudaszép papagáj, igaz? Gyönyörű a tolla.
– A tollnak ehhez semmi köze. Nem él!
– De! Csak pihen!
– Na jó. Ha pihen, akkor felébresztem. Hallo Polly! Ébresztő! Kapsz egy finom tintahalat, ha fölkelsz Polly papagáj!
– Látja mozog!
– Dehogy mozog! Maga lökte meg a kalitkát!
-Nem!
– De igen! Polly ébresztő! Hasadra süt a nap! Polly papagáj! Na látja! Az ilyet hívják döglött papagájnak.
– Nem! Csak megijedt.
– MEGIJEDT?
– Persze megijesztette épp, amikor ébredezni kezdett. A kék norvég nagyon ijedős.
– Na idefigyeljen. Amikor megvettem, maga azt mondta, hogy csak azért nem mozdul, mert nagyon sokat rikácsolt és kifáradt.
– Azt hiszem visszavágyik a fjordokhoz.
– Visszavágyik a fjordokhoz? Hát miféle beszéd ez? Mondja vajon miért esett rögtön hanyatt, amikor hazavittem?
– A kék norvég szeret a hátán feküdni. Gyönyörű a tolla.
Nos, nekünk ez jutott eszünkbe erről a Gordon Ramsay instavideóról.
Gordon egy Instagram-sztoriban követte az egy éves fiát, Oscart, hogy mit ügyködik fél pár cipőben a házban, mikor a kisfiú odasétált a család macskájához. Ramsay gyorsan oda szólt, hogy a kisfia ne bántsa az állatot, majd pedig így kiáltott fel:
“Hé, macska! Pszt! Meghalt?”
Majd meg is bökdöste az ujjával a cicát, aki jól fel is ébredt az alvásból.
„Ó, nem, bocsi. Él.” – zárta le a témát a szakács.
