A macskák független lények. Az a közkeletű elképzelés róluk, hogy nem kötődnek a gazdikhoz, csak a helyhez. A cicák jól elvannak egyedül, és más nem érdekli őket, csak az, hogy kapjanak enni. Számos ilyen és ehhez hasonló elképzelés kering a cicákról, de vajon ezek mennyire állják meg a helyüket? Nos, nem igazán.
A macskád sem bírja, ha otthon hagyod
Bár elterjedt elképzelés, hogy remekül bírják a magányt a cicák, egy friss kutatás alapján ez messze nem ilyen egyértelmű. Kiderült, hogy 10 macskából 1 mutatja a szeparációs szorongás valamely jelét, ha gazdája egyedül hagyja.
Hogy mi az a szeparációs szorongás?
Ennek a leggyakoribb jele a destruktív viselkedés és a vokalizáció, azaz a panaszos nyávogás. Ilyen jel még a nem megfelelő helyre való ürítés, illetve az agresszió, az apátia és a szorongás. A kutatásból kiderült, hogy azok a cicák mutattak valószínűbben ilyen negatív tüneteket, akik nem tudtak hozzáférni a játékaikhoz, akik elől a lakás egy része le volt zárva, akik nem osztoztak a lakhelyükön más állatokkal, nem tudtak kimenni a szabadba, vagy heti 5-7 alkalommal hagyták őket otthon alkalmanként több mint 6 órára.
Instabilabb gazda, betegebb cica?
Lehet, hogy újdonság, hogy a macskánk viselkedése és egészségi állapota együtt járhat a mi bizonyos tulajdonságainkkal. Pedig egy 2019-ben végzett vizsgálatból éppen ez derült ki. Az érzelmileg kevésbé kiegyensúlyozott emberek – vagyis azok, akikre inkább jellemzőek az érzelmi hullámzások, a gyengébb megküzdési képességek, illetve a szomatikus tünetek – cicái az átlagnál rosszabb egészségi állapotban voltak, gyakrabban voltak túlsúlyosak, és gyakrabban mutattak agresszív viselkedést, vagy éppen szorongásos jeleket.
A kiegyensúlyozottabb emberek, az akadályokkal jobban és könnyedebben megküzdő gazdáik macskái viszont átlagban kevésbé voltak agresszívak, félénkek, és jobban is kedvelték a társaságot. Arra a kutatás nem tudott választ adni, hogy pontosan hogyan is, miért is függ össze a gazdi ezen tulajdonságai a cicák állapotával. Tehát a korrelációt a kutatás kimutatta, de az okokat nem.
A macska nem tesz minket kevésbé magányossá!
Mindannyian tudjuk, hogy jó dolog cicával (és kutyával, más állattal – tesszük hozzá) együtt élni. Sok boldogságot, néha bosszúságot okoznak, összességében szeretetteljes kaland velük az élet. Nos, az ember kevésbé érzi magát magányosnak a társaságában. Legalábbis ez a közvélekedés. Viszont ebben a cikkből, amely számos tanulmány eredményeit mutatja be, az derül ki, hogy a macskatartás bizony nem teszi kevésbé magányossá az embert. Ahogy egyébként úgy tűnik, a kutyatartás sem. Legalábbis statisztikailag.
A macskád kötődik hozzád, bármennyire is titkolja
A szülő-gyerek kötődés mérésére kidolgozott “idegen helyzetzben” a kutatók 20 percen át figyelik meg a gyereket, miközben ő az anyukájával egy szobában tartózkodik, ahol az anya hol egy idegennel, hol egyedül hagyja. Abból, ahogy a gyerek reagál az új környezetre az anya jelenlétében, ahogyan reagál az idegenre és az egyedüllétre, és ahogyan arra, amikor az anya végül visszatér, következtetni lehet az anya-gyerek kapcsolatra jellemzőire. De vajon mi történik, ha ezt a kísérletet egy macskával és a gazdájával végzik el? Nos, kiderült, hogy valami nagyon-nagyon hasonló játszódik le közöttük is.
A macskák különböznek abban, hogy a gazda jelenléte mennyire megnyugtató számukra, hogy mennyire keresték a visszatérő gazdával a kapcsolatot, és hogy hogyan reagáltak rá. Majdnem 65 százalékuk biztonságosan kötődőnek bizonyult, vagyis aktívan, lelkesen kereste a visszatérő gazda társaságát, jelenlétében kevésbé stresszelt, bátrabban fedezte fel a környezetét. És a 65 százalék az sokkal magasabb szám, mint amit bárki is várt, vagy amit mi magunk gondoltunk erről. A cicák számára is fontosabb a kapcsolat a gazdájukkal, mint amit elhitetnek velünk.
Az, hogy vajon barátságos lesz-e a cicád, egészen korán eldől
Ahhoz, hogy egy cica nyitott, kedves és barátságos legyen, az élete korai szakaszában, azaz a születése utáni 2–7 hét között hozzászokjon az emberi társasághoz. Hozzá szokjon az emberi érintéshez, a hangokhoz, a beszédhez, az emberekkel teli környezethez.
Azok a macskák, akik ebben az érzékeny periódusban nem kapcsolódnak emberrel, vagy sokkal kevesebb kapcsolódásuk van hozzájuk, később nagyobb arányban válnak olyan felnőtt macskává, akik képtelenek az emberekkel megbarátkozni. Természetesen a macska barátságossága nem cask ezen múlik, de a kutatások szerint azok a macskakölykök, akikkel napi 40 percet foglalkozott a gazdijuk a fentebb írt időszakban, azok barátságosabbak, érdeklődőbbek és nyitottabbak lesznek felnőttkorukra, mint azok, akiknek mindössze napi 15 perc játék jutott. A tanulmány szerint napi 40 perc foglalkozás felett azonban már nem érzékelhető minőségi különbség az állatok barátságosságában. A játékidőn kívül az is fontos, hogy ki játszik a kölyökkel. A kutatások szerint az állat annál barátságosabb lesz, minél többen foglalkoznak vele, lehetőleg nők, férfiak, gyerekek vegyesen. Ez utóbbi is azt bizonyítja, hogy az ingergazdag, a mindennapos emberi tevékenységgel – hangok, fények, érintés – összefüggő környezet szükséges ahhoz, hogy ha barátságos cicát szeretnél nevelni.
