Sokféle macska él, igaz,
de véleményem róluk az,
hogy ha jellemük titka húz,
tolmács nélkül is boldogulsz.
Tudhatnád, a macska olyan,
akár magad vagy jómagam
vagy mint a többi emberek:
ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
ez okosabb, az ostobább,
van, aki rossz, van, aki jó –
de mind versbe foglalható.
Ők is dolgoznak, játszanak,
nevük, lakcímük is akad;
de még hátra a nagy titok,
s ez:
A macskát hogy szólítod?
Tanácsom első mondata
így szól: A MACSKA NEM KUTYA:
A kutya harcol néhanap,
gyakran ugat, ritkán harap,
de egészében s általán
jámbor léleknek mondanám.
Nem a vérebre gondolok,
és mások a komondorok,
ám a kutya, a köznapi,
szeret bohócot játszani,
túl büszkén éppen nem feszít,
inkább méltóságból veszít.
Rászedni szinte semmiség,
vakard csak állát, fültövét,
paskold hátát, adass pacsit,
már kattog, ugrik, mint a csík.
Nem afféle rátarti princ –
lohol, ha füttyentesz, ha intsz.
Ismét mondom, de becsszavamra:
a kutya kutya – A MACSKA MACSKA.
Macskáknál, mondják, egy a fő:
Ne szólítsd, míg nem szólít ő.
Szerintem téves vélemény:
szólítsd csak meg, azt mondom én,
de tudd: nem utál semmi mást
úgy, mint a bizalmaskodást.
Meghajlok, kalapom lekapva,
s így szólítom: NAGYBECSŰ MACSKA!
De ha a szomszéd macska ő, s
látásból régen ismerős,
és most látogatóba jön,
JÖSZTE MACSKA! – üdvözölöm.
Bár tudom, neve Jeromos,
így hívnom még nem ildomos.
Nem ereszkedik le odáig,
hogy barátul fogadna bárkit,
amíg csak mély hódolatod
némi jelét nem mutatod:
egy tál tejszínt, de kaviár
is megteszi vagy libamáj,
sült virsli vagy sonkás rolád –
el kell találnod gusztusát.
(Van egy macska, azzal mulat,
hogy nem eszik, csakis nyulat,
s mancsáról – mert ez ritka koszt –
lenyal minden csepp hagymaszószt.)
Respektusod mutatni kell:
a macska joggal várja el.
S végül, ha nem sajnálsz időt,
más NÉVEN szólíthatod őt.
Nos, itt van itt, és ott van ott –
a macskát így szólíthatod!
Tótfalusi István fordítása
