2020. január |
Máshogy látják az emberi arcot, mint mi egymást.
Hegyes fülecskék, nagy és kedves szemek, pici orrocska, cuki bajusz – ezt látjuk, amikor a cicánkra nézünk, de hiába néz ki minden cica alapjaiban ugyanígy, száz egyforma színű macska közül is felismernénk a sajátunkat.
Sokan evidensnek veszik, hogy ez a dolog kétoldalú, és fel sem merül bennük a kérdés, vajon a cicák is felismernek-e minket, gazdijaikat. Érdemes azonban ezzel az érdekes kérdéssel közelebbről is megismerkedni, mert náluk másképp működik a felismerés folyamata.
Segít a szemszín és a hajszín a felismerésben?
Hogyne tudna különbséget tenni a macska ember és ember közt, ha az egyik barna, a másik szőke, az egyik kék szemű, a másik barna? – gondolhatják sokan, de ne feledjük, hogy a színérzékelés élőlényenként eltérhet, és a haj- illetve szemszín nem feltétlenül segít a cicáknak.
Az élőlények az egyes tárgyakról visszaverődő fény hullámhossza alapján látnak színeket, a hullámhosszok azonosításáért pedig a szemben található, különböző tartományokat érzékelő csapok felelnek. A színek megkülönböztetésében a csapok fényérzékeny pigmentjei játszanak szerepet, mert mind más hullámhosszú fényre érzékeny.
Bár a macskák színesben látják a világot, szemeikben kevés a vörösre reagáló csap, ezért ők a zöld és piros színeket szinte azonosnak látják, és minden mást kék, szürke és sárga színekben érzékelnek. A színeket másként érzékelő cicák számára tehát nem feltétlenül mérvadó, milyen színű a hajunk vagy a szemünk, sőt, talán egészen másként is látják a színeinket, mint mi, emberek.
Az elmúlt évek érdekes tudományos felvetése, hogy, mint londoni kutatásokban vizsgálták, a macskák – és egyes más emlősök is – olyan színeket is láthatnak, amelyeket mi, emberek nem. Ha ez igaz, az a világ, amit a macskák látnak, a miénknél valójában sokkal színesebb lehet.
Felismerheti a macska az arcvonásokat?
Ha csak magunkra, emberekre gondolunk, t udjuk, hogy a felismerésben a színeknél sokkal fontosabbak az egyedi vonások. K ét ember fekete-fehér fotóját látva kétségkívül meg tudjuk állapítani, melyiküket ismerjük, és ebben az arc jellegzetességei segítenek. A cicák számára azonban kevésbé lehetnek jelentősek az arcvonások, mint nekünk, bármennyire jellegzetesek is.
Végeztek egy amerikai kutatást arról, mennyire működik jól a macskáknál – és a kutyáknál – a felismerés folyamata. A kísérletet megelőzően jutalomfalatok segítségével megtanították az állatokat, hogy válasszanak, tegyenek különbséget képeken szereplő, számukra ismerős és ismeretlen dolgok közt. Az egyik képpáros a gazdi és egy ismeretlen arca volt, ám a cicák csak az esetek felében (51,7%) tudták eltalálni, hogy melyik képen szerepel a gazdi. A kutatásban szintén részt vevő kutyák egyébként ezzel szemben szinte mindig (88,2%) eltalálták, melyik a gazdijuk fotója.
Akik szkeptikusak a kutatás kapcsán, azok számára bizonyosságot adhat, hogy ugyanebben a vizsgálatban a cicák az ismerős és ismeretlen macskák közül az esetek zömében (90,7%) az ismerőst választották, ismert és ismeretlen helyszínek közül pedig ugyancsak az ismertet preferálták legtöbbször (85,8%).
Nem ismerik fel a gazdit?
Sokan csalódottak lehetnek, hogy macskájuk voltaképpen fel sem ismeri őket, ez azonban így egyáltalán nem igaz. A kutatás annyit állapított meg, hogy körülbelül 50-50%, hogy arcuk alapján felismerik-e a gazdit vagy sem. Valószínűleg arról lehet szó, hogy a macska számára szinte teljesen mindegy, hogy nézünk ki, és másra támaszkodhatnak a felismerésünkben.
Nemcsak az arcvonásaink egyediek ugyanis, hanem egyéb fizikai tulajdonságaink is. Tudvalevő, hogy az állatok számára a tájékozódásban, felismerésben nagyon jelentős szerepet játszik a szaglás és a hallás is. Egyedi fizikai tulajdonságaink a személyes illatunk és a hangszínünk, így az érintésünk, közelségünk és hangunk a számukra sokkal többet jelenthet a puszta arcvonásoknál. Ennél szívmelengetőbb dolog aligha derülhetett volna ki.
