A vadmacska az egyik legtitokzatosabb életmódú emlős hazánkban. Félénk természete, rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül szem elé. A természetvédelmi terepmunka során sok-sok év alatt is csak egy gyors villanás, amit láthatunk belőle. Ráadásul az Európa-szerte előforduló faj populációja sok országban, így hazánkban is fogyatkozik.
A vadmacska (Felis silvestris) kisméretű ragadozó, amely Európában, Ázsia nyugati részén és Afrikában honos. Kisemlősökkel, madarakkal és hasonló méretű más élőlényekkel (pl. halakkal, hüllőkkel, ízeltlábúakkal) táplálkozik. Egyik alfaja a mindenütt jelenlévő házi macska (Felis silvestris catus). Magyarországon 2012 óta fokozottan védettek a vadmacskák. Általánosságban elmondható, hogy a vadmacska szőrmintázata halványabb a házi rokonáénál, teste zömökebb, végtagjai robusztusabbak, fehér bajuszszálai fejlettebbek, fülkagylói arányosan kisebbek, farka pedig tompa végű és dús szőrzetű.
A különböző forgatókönyvek alapján kutatók arra figyelmeztetnek, hogy evolúciós szempontból nagyon rövid idő alatt, legfeljebb néhány száz éven belül a hibridizáció hatására a vadmacskák genetikailag visszafordíthatatlanul átalakulnak, ami lehetetlenné teszi megkülönböztetésüket háziasított társaiktól.
A vadmacska az emberi tevékenységektől mentes, búvóhelyekkel jól ellátott, kisebb nyílt területeket is magában foglaló erdőségekhez és bozótosokhoz kötődik. Napközben sziklaüregekben, fák odvaiban vagy ágain, fa- és rőzserakások alatt vagy kotorékában tartózkodik, az éjszakai órákban aktív. Magyarországon több helyen előfordul, így a Dráva-síkon, a Mecsekben és a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint a Tisza ártéri erdőségeiben. A hazai populációk egymástól elszigetelt tömbökké válnak, egymással nem tudnak érintkezni. A faj rejtett életmódja nehézzé teszi az egyedszámuk megbecsülését, ráadásul a a házi macskával történő folyamatos hibridizációja miatt komolyan fennáll a faj eltűnésének a veszélye.
De az állomány csökkenésének hátterében nem csak a folyamatos hibridizáció áll, hanem az élőhelyeinek leromlása, feldarabolódása, eltűnése is. Sőt, ahogy a Duna-Dráva Nemzeti Park egy 2018-as közleményben megfogalmazta: “a gemenci ártéri területet átszelő 55-ös főúton, valamint a vasút mentén történt elütések következtében az ártéri területen élő vadmacskalétszám sajnos drasztikusan csökkent. A főúton történő elgázolások azt mutatják, hogy egyre több a házi macskával történő összepárzás, és félő, hogy már tiszta vonalú európai vadmacska nem fordul elő Gemencben“.
Tavaly a a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai átfogó kutatásba kezdtek, melynek célja megállapítani, hogy a Duna alsó szakaszán, a gemenci részen élő vadmacska populáció egyáltalán létezik-e még genetikailag tiszta formában, vagy a már ott élő vadmacska népesség minden tagja a házi macskákkal keveredett hibrid.
Skóciában külön fajtamentő programba fogtak. A skót tudósok szerint ha mesterségesen nem mentik meg az európai vadmacskákat, akkor 2-300 éven belül teljesen eltűnnek a kontinensről.
A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága pedig közben egy nemzetközi kutatásba (MammalWeb) is bekapcsolódott, és mindig külön örömhír számukra, amikor a kameracsapda egy vadmacskát fotóz le.
A vadmacska (Felis silvestris) a fokozottan védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e rejtőzködő életmódú macskaféle – besorolása LC (Least Concern),azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
Így néz ki egy hibrid
